- English
- Español
- Português
- русский
- Français
- 日本語
- Deutsch
- tiếng Việt
- Italiano
- Nederlands
- ภาษาไทย
- Polski
- 한국어
- Svenska
- magyar
- Malay
- বাংলা ভাষার
- Dansk
- Suomi
- हिन्दी
- Pilipino
- Türkçe
- Gaeilge
- العربية
- Indonesia
- Norsk
- تمل
- český
- ελληνικά
- український
- Javanese
- فارسی
- தமிழ்
- తెలుగు
- नेपाली
- Burmese
- български
- ລາວ
- Latine
- Қазақша
- Euskal
- Azərbaycan
- Slovenský jazyk
- Македонски
- Lietuvos
- Eesti Keel
- Română
- Slovenski
- मराठी
- Srpski језик
A tofacitinib önmagában és kombinációban hatékonyabb, mint a nem biológiai DMARDS
2022-02-25
A tofacitinib (Xeljanz márkanéven forgalmazva) egy szájon át szedhető Janus kináz inhibitor, amelyet jelenleg az RA kezelésére hagytak jóvá. A National Institutes of Health és a Pfizer egyedülálló köz- és magánszféra együttműködésében fejlesztették ki. A gyógyszer, bár néhány jelentős biztonsági aggályt tartalmaz, és egy doboz figyelmeztet a fertőzések és más nemkívánatos események miatti lehetséges sérülésekre és halálesetekre, nemcsak az RA kezelésére, hanem bizonyos bőrgyógyászati állapotokra is alkalmas lehet.
Az RA-ban szenvedő betegek gyakran kapnak egyidejűleg glükokortikoidokat (GC) a gyulladásos tünetek szabályozására. A felülvizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy az orális GC-k jelenléte vagy hiánya hatással van-e a tofacitinib monoterápiaként vagy nem biológiai DMARD-okkal kombinációban történő hatásosságára.
A tofacitinib hatékonysági adatait hat fázis 3 vizsgálatból elemezték. Az adatokat négy olyan vizsgálatból vonták össze, amelyekben az MTX-re, a biológiai/nem biológiai DMARD-okra vagy a TNF-gátlókra (TNFi) nem megfelelő választ (IR) reagáló betegek tofacitinibet kaptak MTX-szel vagy más nem biológiai DMARD-val kombinálva.
Két P3 tofacitinib monoterápiás vizsgálat, az ORAL Solo (DMARD-IR-betegeknél) és az ORAL Start (MTX-kezelésben még nem részesült betegeknél) adatait külön elemezték. A P3 tofacitinib klinikai programban a GC-t (‰¤ 10 mg/nap prednizon vagy azzal egyenértékű) kapó betegeknek a vizsgálat során állandó dózisban kellett maradniuk.
Összesen 3200 tofacitinibbel kezelt beteget vontak be az elemzésbe. Az eredmények azt mutatják, hogy a P3 monoterápiás ORAL Solo és ORAL Start vizsgálatban 279 (57%) és 354 (46%) tofacitinib-kezelt beteg használt egyidejűleg GC-t, valamint 1129 (58%) tofacitinibbel kezelt beteg az összesített vizsgálatban. P3 kombinációs vizsgálatok. Mindegyik vizsgálatban a kiindulási demográfiai és betegségjellemzők hasonlóak voltak, függetlenül az egyidejű GC-használattól.
A tofacitinibbel kezelt betegek szinte minden hatékonysági végpont esetében szignifikánsan nagyobb kezelési választ mutattak az összehasonlító karokhoz képest. Hasonló válaszokat figyeltek meg a tofacitinib esetében, függetlenül az egyidejű GC-használattól.
Az RA-ban szenvedő betegek gyakran kapnak egyidejűleg glükokortikoidokat (GC) a gyulladásos tünetek szabályozására. A felülvizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy az orális GC-k jelenléte vagy hiánya hatással van-e a tofacitinib monoterápiaként vagy nem biológiai DMARD-okkal kombinációban történő hatásosságára.
A tofacitinib hatékonysági adatait hat fázis 3 vizsgálatból elemezték. Az adatokat négy olyan vizsgálatból vonták össze, amelyekben az MTX-re, a biológiai/nem biológiai DMARD-okra vagy a TNF-gátlókra (TNFi) nem megfelelő választ (IR) reagáló betegek tofacitinibet kaptak MTX-szel vagy más nem biológiai DMARD-val kombinálva.
Két P3 tofacitinib monoterápiás vizsgálat, az ORAL Solo (DMARD-IR-betegeknél) és az ORAL Start (MTX-kezelésben még nem részesült betegeknél) adatait külön elemezték. A P3 tofacitinib klinikai programban a GC-t (‰¤ 10 mg/nap prednizon vagy azzal egyenértékű) kapó betegeknek a vizsgálat során állandó dózisban kellett maradniuk.
Összesen 3200 tofacitinibbel kezelt beteget vontak be az elemzésbe. Az eredmények azt mutatják, hogy a P3 monoterápiás ORAL Solo és ORAL Start vizsgálatban 279 (57%) és 354 (46%) tofacitinib-kezelt beteg használt egyidejűleg GC-t, valamint 1129 (58%) tofacitinibbel kezelt beteg az összesített vizsgálatban. P3 kombinációs vizsgálatok. Mindegyik vizsgálatban a kiindulási demográfiai és betegségjellemzők hasonlóak voltak, függetlenül az egyidejű GC-használattól.
A tofacitinibbel kezelt betegek szinte minden hatékonysági végpont esetében szignifikánsan nagyobb kezelési választ mutattak az összehasonlító karokhoz képest. Hasonló válaszokat figyeltek meg a tofacitinib esetében, függetlenül az egyidejű GC-használattól.
A kutatók randomizált klinikai vizsgálatot szeretnének látni RA-ban szenvedő, GC-vel még nem kezelt betegeken, hogy meghatározzák a GC-k hozzáadásának a tofacitinib hatékonyságára gyakorolt hatását.
